Szófajok Táblázat:
| Szófaj | Jelentés/Funkció | Példák |
|---|---|---|
| Főnév | Személyeket, tárgyakat, fogalmakat nevez meg | kutya, fa, szerelem, János |
| Melléknév | Tulajdonságokat, minőséget fejez ki | szép, nagy, okos, gyors |
| Számnév | Mennyiséget vagy sorrendiséget jelöl | három, sok, első, ötödik |
| Névmás | Főnevet, melléknevet vagy számnevet helyettesít | ő, ez, mi, ti, magam, enyém |
| Ige | Cselekvést, történést, létezést fejez ki | fut, eszik, alszik, beszél |
| Határozószó | Körülményeket jelöl (hely, idő, mód, stb.) | itt, ott, tegnap, gyorsan |
| Igenevek | Az ige származékai, de más szófaji szerepet töltenek be | olvasni, írott, futva |
| Viszonyszók | Nyelvtani viszonyokat fejeznek ki | a, az, hogy, mint, és, vagy |
| Mondatszók | Egész mondatot helyettesíthetnek vagy kiegészíthetnek | igen, nem, jaj, huh |
További részletek a szófajokról:
- Főnév:
- Tulajdonnévi (pl. János, Budapest) és köznévi (pl. kutya, szék)
- Élőlényeket, tárgyakat, fogalmakat és helyeket nevez meg
- Melléknév:
- Minőségjelzőként használjuk (pl. szép ház, gyors autó)
- Fokozható: szép – szebb – legszebb
- Számnév:
- Határozott (pl. három, ötödik) és határozatlan (pl. sok, kevés)
- Tőszámnév (pl. kettő), Sorszámnév (pl. második), Törtszámnév (pl. fél)
- Névmás:
- Személyes (pl. én, te, ő),
- Birtokos (pl. enyém, tiéd),
- Mutató (pl. ez, az),
- Kérdő (pl. ki?, mi?),
- Visszaható (pl. magam, magad)
- Ige:
- Cselekvést, történést vagy létezést fejez ki
- Módok: Kijelentő (pl. olvas), Feltételes (pl. olvasna), Felszólító (pl. olvass)
- Idők: Jelen (pl. eszik), Múlt (pl. evett), Jövő (pl. fog enni)
- Határozószó:
- Helyhatározó (pl. itt, ott)
- Időhatározó (pl. most, tegnap)
- Módhatározó (pl. gyorsan, halkan)
- Igenevek:
- Főnévi igenév (pl. olvasni, enni)
- Melléknévi igenév (pl. olvasott, írható)
- Határozói igenév (pl. olvasva, írva)
- Viszonyszók:
- Névutók (pl. alatt, mellett)
- Kötőszók (pl. és, vagy, de)
- Névelők (pl. a, az, egy)
- Mondatszók:
- Indulatszók (pl. jaj!, hű!)
- Felelőszók (pl. igen, nem)
- Módosítószók (pl. talán, bizonyára)